A World of Warcraft: Forever Unbowed című rövid története Cormack sorsát követi, aki egykor a Scarlet Crusade tagjaként szolgálta a Fényt, halála után azonban Forsakenként tért vissza. Mindaz, amiért életében harcolt, most ellene fordult. Egykori társai szörnyetegnek tekintik, ő maga pedig képtelen elfogadni, hogy azok közé tartozik, akiket korábban üldözött.
Cormack története különösen érdekes a WoW Forever közelgő megjelenése előtt, hiszen a játékban az Undead Paladin is választható race/class kombináció lesz. Az Unbowed azt mutatja meg, milyen árat fizethet egy Forsaken azért, hogy továbbra is a Fényt szolgálja, és hogyan találhat új célt egy olyan világban, amely már a létezését is elutasítja.
A Sean Copeland által írt, Surfside 3D illusztrációival készült történetet Jesse Burch narrálja Cormack szerepében.
Az alábbiakban magyarul, részletesen is elolvashatod Cormack történetét, a fontos párbeszédekkel és a befejezéssel együtt. A leírás a videóban elhangzottakat követi, így a teljes történetet megismerheted akkor is, ha nem tudod megnézni a felvételt.
Unbowed – A múlt, amely nem engedi el Cormackot
A fegyverek összecsapásának hangját fájdalmas kiáltások törik meg. Cormack egy Arec nevű keresztes lovaggal áll szemben, akit gyilkosnak nevez. A férfi azonban csak gúnyosan válaszol. Nevetségesnek tartja, hogy egy átkozott holttest vádolja őt gyilkossággal.
Arec és társai máglyát készülnek rakni. Az élőholtakat el akarják égetni, a tisztogatást pedig egy jelentős személy emlékének szentelnék. Arec szerint ehhez egy igazán példamutató, a Fényt szolgáló hős neve illene.
Rövid gondolkodás után megtalálja a megfelelőnek vélt nevet: Gavinrad the Dire.
Cormackból azonnal kitör a düh. Árulónak nevezi Arecet, és rátámad. A keresztes lovag tovább gúnyolja ellenfelét. Szerinte Cormacknak a sírban kellett volna maradnia, most pedig legalább lehetősége nyílik másodszor is megölni.
Arec már a győzelmét várja, és kijelenti, hogy végre eljött a szörnyeteg halálának ideje. Cormack azonban nemet mond, és újra nekiront. A kegyetlen összecsapást követően a férfi megtorpan. Amit tett, őt magát is megrémíti.
„Mivé váltam?” – kérdezi kétségbeesetten.
A válasz sokkal fájdalmasabbnak bizonyul, mint bármelyik seb, amelyet a harcban szerzett.
Egy Forsaken mágus, aki nem felejtette el a Scarlet Crusade tetteit
Cormack később egy Forsaken mágussal találkozik. Örül, hogy megtalálta, a nő azonban bizalmatlanul fogadja. Azt kérdezi, talán azért kereste fel, hogy befejezze a keresztesek munkáját.
Cormack értetlenül válaszol. Ha ez lett volna a szándéka, miért segített volna neki?
A mágus számára azonban a segítség nem törli el a múltat. A Scarlet Crusade mindent elpusztított, ami fontos volt számukra, beleértve az életüket is. Cormack pedig egykor ugyanazokat az eszméket szolgálta, mint azok, akik mindezt elkövették.
A férfi nem mutat különösebb együttérzést. Szerinte a mágus és társai egyszerűen nem voltak elég erősek ahhoz, hogy megvédjék azt, ami számított nekik.
Ez már a nőnek is sok. Felszólítja Cormackot, hogy ismételje meg, amit mondott, majd varázslattal támad rá.
Cormack ráparancsol, hogy tűnjön el, de a mágus folytatja a támadást. A férfi végül határozottan megállítja az összecsapást.
A nő ekkor gúnyosan megjegyzi, hogy Cormack ezek szerint mégiscsak olyan, mint ők. Hiába próbálja elutasítani a Forsaken létet, a benne munkáló harag és erőszak őt sem teszi különbbé.
Ki az igazi szörnyeteg?
A mágus pontosan tudja, hogyan tekint Cormack az élőholtakra. Undorító teremtményeknek látja őket, akiket könyörtelenül el kell pusztítani. Azt is a szemére veti, hogy végignézte, amint egykori társai örömüket lelik a mészárlásban, és csak később avatkozott közbe.
Vajon élvezte, amit látott?
Ha mindketten olyan teremtmények, akiket a világ szörnyetegnek nevez, akkor melyikük az igazi szörnyeteg?
A mágus szavai mögött egy egész nép szenvedése húzódik meg. Egyikük sem akarta ezt a sorsot. Nem vágytak arra, hogy egykori önmaguk torz másává váljanak, és minden napjukat olyan erő uralma alatt töltsék, amely kimondhatatlan tettekre kényszeríti őket.
Most végre visszakapták a szabad akaratukat, ám a szabadság nem hozott számukra elfogadást. A világ továbbra is olyan lényekként tekint rájuk, amelyektől meg kell szabadulni.
Életükben emberek voltak. Haláluk után akarat nélküli szolgákká váltak. Most, hogy ismét maguk dönthetnek a sorsukról, az élők még mindig nem hajlandók elfogadni őket.
Ez jelenti számukra az igazi elhagyatottságot. Azt, hogy Forsakenként még a saját létezésük jogáért is küzdeniük kell.
A Dark Lady otthont adott az elhagyatottaknak
A mágus számára a Dark Lady megjelenése jelentette a fordulópontot. Sylvanas értelmet adott annak a létezésnek, amelyet korábban csak átokként élhettek meg.
Helyet teremtett számukra Azerothon. Egy otthont, ahol nem kell állandóan a hátuk mögé pillantaniuk, attól tartva, hogy valaki ismét el akarja pusztítani őket.
Ott nem kell minden nap azon töprengeniük, hogy megérdemlik-e a létezést. Van egy hely a világon, ahol senki sem akarja őket visszaküldeni a föld alá.
A mágus azonban nem próbálja mindenáron meggyőzni Cormackot. Ha számára a halál utáni létezés túl nagy teher, akkor szívesen segítenek neki visszatérni a sírba.
Cormack büszkén visszautasítja a felajánlást. Nincs szüksége sem a nő, sem más Forsaken segítségére.
A mágus szavai mégsem hagyják nyugodni. Az élőholtakról alkotott korábbi meggyőződése és saját tapasztalatai között egyre mélyebb szakadék húzódik.
A sír, amelyhez Cormack vissza akar térni
Cormack végül a saját sírjához megy. Nem remél feloldozást, és nem lát maga előtt olyan jövőt, amelyet el tudna fogadni. Abban bízik, hogy valaki egyszer visszatemeti, és véget vet ennek a számára elviselhetetlen létezésnek.
Ekkor egy női hang szólítja meg.
Az idegen különösnek találja, hogy a sírkövön nem a „Cormack, a gyáva” felirat szerepel. A férfi életében nem a megfutamodásáról volt ismert, most mégis kész feladni mindazt, amiért korábban harcolt.
Cormack bevallja, hogy azt remélte, valaki majd visszahordja rá a földet.
A nő szerint ez szörnyű pazarlás lenne. Cormack egész életében arra készült, hogy másokat szolgáljon. Nem azért tanult, edzett és harcolt, hogy akkor adja fel, amikor a szolgálat igazán nehézzé válik.
A férfi ingerülten kérdezi, ugyan mit tudhat róla.
Az idegen azonban többet tud, mint Cormack gondolná.
Danithának hívják. Ő is szembesült a halál utáni létezés kérdésével, de nem akar visszatérni a sírjába. Úgy döntött, vállalja azt az életet, amely most jutott neki.
Cormack szerint rosszul választott. Danitha viszont úgy gondolja, talán éppen a nehezebb utat választotta.
A Fény elutasítja, mégis újra és újra segítségül hívja
Cormack úgy érzi, nincs valódi választása. Szörnyeteggé vált, akit a Fény elutasít, és akitől azok is félnek, akiknek védelmére egykor felesküdött.
Danitha azonban nem fogadja el ezt a magyarázatot.
Ha a Fény valóban elutasítja Cormackot, és minden alkalommal fájdalmat okoz neki, amikor segítségül hívja, akkor miért teszi meg mégis?
Miért vállalja újra és újra a szenvedést?
Cormack szerint nincs ebben semmi különös. Egész életében paladinnak képezték. A Fény használata annyira belé ivódott, hogy még a halála után is ösztönösen nyúl hozzá. Úgy véli, Danitha egy egész életnyi kiképzést és beidegződést téveszt össze a valódi céllal.
Danitha azonban visszavág: szerinte Cormack tévesen gondolja nemesnek azt, ahogyan most a saját sorsához viszonyul.
A nő két dolgot tart nélkülözhetetlennek ahhoz, hogy a szabad akarattal rendelkező Forsakenek ne térjenek vissza a semmibe.
Az első az erő, amellyel talpon tudnak maradni akkor is, amikor az egész világ elutasítja őket.
A második az akarat, hogy az elutasítás ellenére tovább küzdjenek.
Cormack már kétszer is bizonyította, hogy mindkettő megvan benne. Képes volt szembeszállni az ellenségeivel, és akkor sem adta fel a harcot, amikor minden oka megvolt rá.
Danitha számára az, aki most előtte áll, sokkal fontosabb annál az embernél, aki Cormack egykor volt.
Gavinrad the Dire öröksége
Cormack végül megkérdezi Danithát, miért követte őt.
A nő tudni akarta, miért ragaszkodik ennyire a Fényhez. Miért viseli el a fájdalmat, amelyet minden egyes használata okoz neki?
Danitha egykori tanítójáról kezd mesélni.
A férfi mindig azt hangsúlyozta, hogy a paladinokat egy eszmény szolgálatára hozták létre. Azért kell harcolniuk, hogy megvédjék azokat, akik önmagukat nem képesek megvédeni. Ezt minden lecke után újra és újra a tanítványai eszébe véste.
Danitha tanítója pedig Gavinrad the Dire volt.
Cormack apja.
A nő szerint mindazt, amit Gavinrad átadott a fiának, nem szabad eldobni pusztán azért, mert Cormack sorsa megváltozott.
Cormack felidézi apja tanítását. Gavinrad egykor arról beszélt neki, hogy a világ tele van nehézségekkel, amelyekre nem mindig létezik egyszerű válasz. Döntéseinkkel mindannyian küzdünk, legyenek azok aprók vagy egész életünket meghatározók.
Ilyenkor emlékeznünk kell arra, hogy a Fényhez fordulhatunk segítségért.
Ehhez azonban nem elegendő pusztán kimondani a megfelelő szavakat. Teljes szívvel kell kérnünk a segítségét.
Cormack megrendülten szólítja meg apját. A lángok kialszanak, majd a Fény ereje jelenik meg. Gavinrad szavai után Cormack már nem ugyanúgy tekint a saját sorsára.
Egy második esély a szolgálatra
Danitha biztosítja Cormackot arról, hogy nincs egyedül. Megérdemli, hogy közöttük álljon, és továbbra is testvérként tekintsenek rá.
Ezután egy különös megszólítással fordul hozzá:
„Esarus no’Darador, Gavinrad fia.”
Majd emlékezteti arra, hogy vére és becsülete révén még mindig lehetősége van szolgálni.
Cormack hosszú út végére érkezett. Korábban a saját sírjánál várta, hogy valaki véget vessen a létezésének. Most azonban már nem a halált keresi.
Danithát testvérének szólítja, és arra kéri, mutassa meg neki a hazafelé vezető utat.
„Második esélyt kaptam, és újra szolgálni fogok.”
Cormack története ezzel új irányt vesz. A férfi, aki korábban az élőholtak üldözésére esküdött fel, most Forsakenként kész továbbvinni mindazt, amit apjától tanult.
Mit jelent az Unbowed a WoW Forever világában?
Az Unbowed különösen érdekes történeti hátteret ad a WoW Forever egyik új lehetőségéhez, az Undead Paladin race/class kombinációhoz.
Cormack nem egyszerűen egy élőholt, aki továbbra is képes használni a Fényt. Egykori Scarlet Crusaderként mindazzal szembesülnie kell, amit életében az élőholtakkal kapcsolatban hitt. Saját tapasztalatai kényszerítik rá, hogy megkérdőjelezze korábbi meggyőződését.
A történet egyik legfontosabb részlete, hogy a Fény használata fájdalmat okoz neki. Danitha azonban éppen ebben látja a bizonyítékát annak, hogy Cormack még mindig ragaszkodik paladinként vállalt kötelességéhez.
Az Unbowed nem állítja, hogy az Undead Paladin játékosok külön mechanikai hátrányt kapnak a Fény használatakor. A fájdalom Cormack történetének része, nem ismertetett gameplay-szabály.
A történet végére Cormack felismeri, hogy a paladinok küldetése nem szűnt meg attól, hogy ő maga Forsakenné vált. Továbbra is harcolhat azokért, akik nem képesek megvédeni magukat.
Ehhez azonban előbb el kellett fogadnia, hogy már nem az az ember, aki életében volt.
Forrás: Blizzard – Unbowed